Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szomorú ezredvégi dal

2020.06.09
 
1
Boszniában
zátonyra futott hajóként vesztegel
rostává lőtt vitorláival a Béke.
Az árbócok golgotás keresztjeiről
már évek óta elszálltak
Picasso vérző galambjai.
Háború van: - égen és földön-
a halál kutyájaként
ugatnak a fegyverek.
Ebben a gyűlölködő öldöklésben,
felszakadt sebként,
vészesen vérzik a Balkán.
A borzalmakat túlélők
feje fölött földre hajló
gyász-szivárvány lebeg.
Menekülnek: emberek, állatok,
nekivágnak a világnak,
éhen, szomjan, agonizálva,
a bizonytalanság
aláaknázott ösvényein.
Ismét sokasodnak Európa temetetlen halottjai,
fölöttük szomorú ezredvégi
dalt szitál a szél.
2
Lélekben magunk is
több sebből vérzünk,
testünk bebugyolált pólyáin
átüt a vérünk.
Sejtjeinkben sikong
minden háborús félelmével
ez a vers.
Naponta képernyőnk elé láncol
borzalmaival a látvány.
Megpróbálunk menekülni
a látottak fogságából.
Tétován tántorgunk
faltól-falig
Leszegett fővel keressük önmagunkat,
a pusztulás romai között.
Óbuda, 1993. szeptember
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.