Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyedül állnak a fák

2013.02.23


Elmagányosodunk
panel-kalodáink mögött,
mint egyedülálló fák.
Kulcsra zárjuk önmagunkat.
Betonkolostorok lakói vagyunk,
akár a hajdani szerzetes barátok.
Éjjelente felkölt,
s kivezet ágyunkból
ezüst-tükörként a Hold.
Nyakunkban föltűzött
medálként hintáznak a csillagok.
Meztelen talpunk alatt
mérgezett gyökerek merednek a földben.
Köröttünk lassan elhínárosodik
minden folyó, minden patak, s minden tó,
akárcsak bennünk
a szándék, a szeretet s a szerelem.
Botladozunk
a világ veszélyekkel rakott
zsombékos tenyerén.
Ebben a pénz-hajszás áradatban
összekuszálódik bennünk
hűség, emberség.
Hajnal lesz, mire visszatérünk.
Szemünk láttára
meghal a Hold,
s meghalnak a csillagok.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.